A lemezpréseléshez használt bélyegzőket ilyen mesterséges lakkokból háromlépcsős elektroformázási eljárással, elektrolitikus fürdőkben állítják elő.
Ezeket a folyamatokat a lehető leghamarabb ajánlott már vágott lakkokkal kezdeni, hogy elkerülhető legyen a hornyok hő és egyéb környezeti tényezők okozta deformációja.
A galvanikus eljárás során a lakkfóliáról fémes másolat készül. Ehhez a lépéshez a fólia felületét elektromosan vezetőképessé kell tenni. Ezután egy vékony ezüstréteget visznek fel, ezt az ezüstözött fóliát galvanoplasztikus nikkelfürdőbe merítik, és a fólia katódként, a nikkel pedig anódként működik. Amint az oldatban áram folyik az áram, a fémes nikkel leülepszik a fólia ezüstözött felületén. A kívánt vastagság elérése után (kb. 0,23 mm) el kell távolítani a fóliát a nikkelrétegtől.
Ezzel megkapjuk az első galván, más néven "apát".
Ez egy negatív, ami azt jelenti, hogy a barázdák helyett a megfelelő kiemelkedések vannak. Ekkor az "apából" készül egy másik példány, az úgynevezett "anya" - ebből készül a "fiú", azaz a stamper, amelyet lényegében a préseléshez használnak. A stamper ezután csatlakozik a présgéphez, és arra használják, hogy a barázdákat a bakelitbe nyomják.
A bakelitlemezek újra és újra történő préselése keményen megviseli a fém stampereket, ami miatt azok a préselés során elhasználódnak. Egy stemplizőkészlet általában 1000-1500 préselésre elegendő. Amíg jó állapotban tartják őket, gyakorlatilag végtelen számú stampert készíthet egyetlen anyából. Ha egy stamper egyszer már elhasználódott, újrahasznosításra kerül.
